Miért legyél önkéntes? - Könczöl Kamilla

19 évesen erős hívást éreztem, hogy egy afrikai árvaházban önkénteskedjem, de előbb le szerettem volna diplomázni. Utolsó félévben elkezdtem nézegetni a lehetőségeket külföldi és magyar alapítványoknál, ám meglepődve tapasztaltam, hogy szinte az egyetlen opció a Taita Alapítvány, akik egy év magyarországi önkéntes munkát kérnek, hogy megismerjük egymást és felkészítsenek. Már a legelső találkozáskor tudtam, hogy itt a helyem, és ez a mai napig sincs másképp. Egy támogató közösségben találtam magam, az alapítvány segítői és elnöke nagyon kedvesek, barátságosak, könnyű az együttműködés. Új dolgokban próbálhattam ki magam, vidám légkörben, miközben nem csak a társaság és a hangulat volt jó az eseményeken, de a programok is szuperek voltak: utazás kiállítás, karácsonyi vásárok, iskola napok, gyermekotthonok, előadások, de érdeklődési körömnek megfelelően segítettem pályázatírásban, adománygyűjtésben, marketingben. Ráadásul mindezzel nem csak a kenyai árvákat segítettük, hanem magyar gyerekek látókörét szórakozva szélesítettük, jókedvre derítettünk rászoruló kicsiket.

„Azok, akik adnak, boldogabbak”, így van ez a segítéssel is, sőt, sokszoros szeretetet kapunk cserébe, valamint nekem mindig mosolyt csal az arcomra, ha látom, hogy örömet okoztam. A burai árvaház lakói még minden apróságért hálásak, legyen az egy cukorka, kis ajándékok Magyarországról, egy ölelés, közös játék, sütés-főzés, de a takarításba is szívesen besegítettek, csak hogy velem lehessenek, az állatokkal való foglalkozás és az esti mese volt a kedvence mindenkinek.

Fiatal korom óta sokat önkénteskedtem, és szociális munkás vagyok, így nem áll tőlem távol a segítés, de a Taita Alapítványnak köszönhetően a kenyai önkéntesség volt az egyik legmeghatározóbb élmény az életemben, és megváltoztatta azt. Nagyon sokat adott nekem a kint lét, de az összes magyarországi program is, a mai napig nagyon szívesen segítek az alapítványnak, és remélem, hogy majd újra kiutazhatok Kenyába a gyerekekhez.

Miért legyél önkéntes? - Könczöl Kamilla

19 évesen erős hívást éreztem, hogy egy afrikai árvaházban önkénteskedjem, de előbb le szerettem volna diplomázni. Utolsó félévben elkezdtem nézegetni a lehetőségeket külföldi és magyar alapítványoknál, ám meglepődve tapasztaltam, hogy szinte az egyetlen opció a Taita Alapítvány, akik egy év magyarországi önkéntes munkát kérnek, hogy megismerjük egymást és felkészítsenek. Már a legelső találkozáskor tudtam, hogy itt a helyem, és ez a mai napig sincs másképp. Egy támogató közösségben találtam magam, az alapítvány segítői és elnöke nagyon kedvesek, barátságosak, könnyű az együttműködés. Új dolgokban próbálhattam ki magam, vidám légkörben, miközben nem csak a társaság és a hangulat volt jó az eseményeken, de a programok is szuperek voltak: utazás kiállítás, karácsonyi vásárok, iskola napok, gyermekotthonok, előadások, de érdeklődési körömnek megfelelően segítettem pályázatírásban, adománygyűjtésben, marketingben. Ráadásul mindezzel nem csak a kenyai árvákat segítettük, hanem magyar gyerekek látókörét szórakozva szélesítettük, jókedvre derítettünk rászoruló kicsiket.

„Azok, akik adnak, boldogabbak”, így van ez a segítéssel is, sőt, sokszoros szeretetet kapunk cserébe, valamint nekem mindig mosolyt csal az arcomra, ha látom, hogy örömet okoztam. A burai árvaház lakói még minden apróságért hálásak, legyen az egy cukorka, kis ajándékok Magyarországról, egy ölelés, közös játék, sütés-főzés, de a takarításba is szívesen besegítettek, csak hogy velem lehessenek, az állatokkal való foglalkozás és az esti mese volt a kedvence mindenkinek.

Fiatal korom óta sokat önkénteskedtem, és szociális munkás vagyok, így nem áll tőlem távol a segítés, de a Taita Alapítványnak köszönhetően a kenyai önkéntesség volt az egyik legmeghatározóbb élmény az életemben, és megváltoztatta azt. Nagyon sokat adott nekem a kint lét, de az összes magyarországi program is, a mai napig nagyon szívesen segítek az alapítványnak, és remélem, hogy majd újra kiutazhatok Kenyába a gyerekekhez.

Miklós Ákos - Végre Burában!

Végre Burában!

2023 augusztusában útra keltünk Borbély Emesével, a Taita Alapítvány alapítójával – ő negyedszer, én először –, hogy meglátogassuk az árvaházat, amiről meg kellett állapítanunk, hogy óriásit fejlődött a kezdetek óta, ami nagy könnyebbség a gyerekeknek, dolgozóknak és önkénteseknek egyaránt. Nekem, aki kezdettől jelen voltam a közös munkában, de csak itthonról, nagy érzelmi töltetet adott a sok kis és nagy gyerekkel az együttlét. Már a megérkezésünk órájában kiderült, hogy egyáltalán nem nehéz megnevettetni ezeket a kicsiket, amit csak azért jegyzek meg, mert a múltjukból hozott sérüléseik miatt nem feltétlenül erre számítottam. Nekem a nagyokkal is könnyű volt hangot találni, akik kedvenc korosztályom volt, amikor tanítottam.

Nagyon vidám és összetartó csapat, sokat táncolnak, énekelnek is együtt, törzsi táncokat és koreográfiákat is megtanulnak. Stephan, egy német barátunk jóvoltából egy Mombasa melletti szállodába és a tengerpartra is eljutottak a gyerekek, ami nagy élmény volt nekik.

Nagyon jókat játszottunk, aminek a végén alaposan elfáradtunk, és – ahogy írtam – feltöltődtünk Emesével, aki boldogan járta végig az utoljára 16 évvel ezelőtt látott, és sokat fejlődött helyszíneket és kedves ismerősöket.

Miklós Ákos - Végre Burában!

Végre Burában!

2023 augusztusában útra keltünk Borbély Emesével, a Taita Alapítvány alapítójával – ő negyedszer, én először –, hogy meglátogassuk az árvaházat, amiről meg kellett állapítanunk, hogy óriásit fejlődött a kezdetek óta, ami nagy könnyebbség a gyerekeknek, dolgozóknak és önkénteseknek egyaránt. Nekem, aki kezdettől jelen voltam a közös munkában, de csak itthonról, nagy érzelmi töltetet adott a sok kis és nagy gyerekkel az együttlét. Már a megérkezésünk órájában kiderült, hogy egyáltalán nem nehéz megnevettetni ezeket a kicsiket, amit csak azért jegyzek meg, mert a múltjukból hozott sérüléseik miatt nem feltétlenül erre számítottam. Nekem a nagyokkal is könnyű volt hangot találni, akik kedvenc korosztályom volt, amikor tanítottam.

Nagyon vidám és összetartó csapat, sokat táncolnak, énekelnek is együtt, törzsi táncokat és koreográfiákat is megtanulnak. Stephan, egy német barátunk jóvoltából egy Mombasa melletti szállodába és a tengerpartra is eljutottak a gyerekek, ami nagy élmény volt nekik.

Nagyon jókat játszottunk, aminek a végén alaposan elfáradtunk, és – ahogy írtam – feltöltődtünk Emesével, aki boldogan járta végig az utoljára 16 évvel ezelőtt látott, és sokat fejlődött helyszíneket és kedves ismerősöket.

Civil szerepvállalás Afrikában

Beugróként indultam a kerekasztal beszélgetésre. Izgultam, hogy fogom megállni a helyem, mit fogok mondani, milyen kép alakul majd ki a TAITA Alapítványról a beszélgetés után. Hamarabb érkeztem, így épp meg tudtam hallgatni Könczöl Zsófi (Szívemben Született Afrika megálmodója és alapítója) előadását és minden félelmen eloszlott. Zsófi azt mondta, amit én is éreztem, amikor Kenyában voltam, illetve azokat a kétségeket írta le, amiket én is átéltem a hazaérkezésem után.

A beszélgetés más irányt vett, mint ami az előzetes terv volt. A kontinens alapvető problémáit mindenki ugyanúgy látja. A megoldás módja is azonos: a helyi segítség a létminimum biztosítására és hosszútávú segítség együtt lehet csak hatékony. Azonban az azonos motiváció alapján mindenki más úton indult el és ért el eredményeket.

A kerekasztal beszélgetésen elhangzott sikerek és kudarcok megmutatták, hogy a lelkiismeretes szervezetek összefogása és tapasztalat cseréje, a működő projektek megosztása egymás között és ezek kiszélesítése vezethet igazi eredményre.

A TAITA alapítvány árvaházában már az életkörülmények javításában, az oktatás megszervezésében és a helyi gazdaság (mezőgazdasági önellátás) megalapozásában élen jár.

Könczöl Zsófiék (Szívemben Született Afrika Egyesület) a prevencióra nagy hangsúlyt helyeznek, az ő programjaik az asszonyok tanításával, a közösség szemlélet formálásával a közösséget szeretné megváltoztatni.

Morris Andrea ( Közel Afrikához) a nők elleni erőszak, a gyermekházasságok és a csonkítás elleni átfogó program kidolgozásában jár elől. A tapasztalatcsere, egymás programjainak átvétele, adaptálása mindenki számára gyorsabb és mélyrehatóbb eredményeket hozna.

A másik nagy téma, a segíteni vágyó önkéntesek felkészítésének a fontossága volt. Afrika vonzó célpont, de csak akkor lehet sikeres az út, ha tapasztalt alapítványok, szakemberek készítik fel az önkéntest az út előtt és segítik feldolgozni az élményt a hazaérkezés után. Nagy lelki terhet jelent megélni egy ilyen utat és ezt meg kell osztani olyanokkal, akik már ismerik ezeket az élményeket. Sokat lehet segíteni, de könnyen lehet jószándékkal kárt is okozni.

Tóth Andrea

Civil szerepvállalás Afrikában

Beugróként indultam a kerekasztal beszélgetésre. Izgultam, hogy fogom megállni a helyem, mit fogok mondani, milyen kép alakul majd ki a TAITA Alapítványról a beszélgetés után. Hamarabb érkeztem, így épp meg tudtam hallgatni Könczöl Zsófi (Szívemben Született Afrika megálmodója és alapítója) előadását és minden félelmen eloszlott. Zsófi azt mondta, amit én is éreztem, amikor Kenyában voltam, illetve azokat a kétségeket írta le, amiket én is átéltem a hazaérkezésem után.

A beszélgetés más irányt vett, mint ami az előzetes terv volt. A kontinens alapvető problémáit mindenki ugyanúgy látja. A megoldás módja is azonos: a helyi segítség a létminimum biztosítására és hosszútávú segítség együtt lehet csak hatékony. Azonban az azonos motiváció alapján mindenki más úton indult el és ért el eredményeket.

A kerekasztal beszélgetésen elhangzott sikerek és kudarcok megmutatták, hogy a lelkiismeretes szervezetek összefogása és tapasztalat cseréje, a működő projektek megosztása egymás között és ezek kiszélesítése vezethet igazi eredményre.

A TAITA alapítvány árvaházában már az életkörülmények javításában, az oktatás megszervezésében és a helyi gazdaság (mezőgazdasági önellátás) megalapozásában élen jár.

Könczöl Zsófiék (Szívemben Született Afrika Egyesület) a prevencióra nagy hangsúlyt helyeznek, az ő programjaik az asszonyok tanításával, a közösség szemlélet formálásával a közösséget szeretné megváltoztatni.

Morris Andrea ( Közel Afrikához) a nők elleni erőszak, a gyermekházasságok és a csonkítás elleni átfogó program kidolgozásában jár elől. A tapasztalatcsere, egymás programjainak átvétele, adaptálása mindenki számára gyorsabb és mélyrehatóbb eredményeket hozna.

A másik nagy téma, a segíteni vágyó önkéntesek felkészítésének a fontossága volt. Afrika vonzó célpont, de csak akkor lehet sikeres az út, ha tapasztalt alapítványok, szakemberek készítik fel az önkéntest az út előtt és segítik feldolgozni az élményt a hazaérkezés után. Nagy lelki terhet jelent megélni egy ilyen utat és ezt meg kell osztani olyanokkal, akik már ismerik ezeket az élményeket. Sokat lehet segíteni, de könnyen lehet jószándékkal kárt is okozni.

Tóth Andrea

10 days of happiness in Bura

I have found the TAITA Foundation while preparing for a trip to Kenya in 2017. During that trip I met the children on a short one-day visit to the orphanage, but they have captured my heart forever. Since then, I joined TAITA and have been contributing to their work in Hungary as a volunteer and have been following the life of the orphanage. In March 2022, I finally had the chance to go back and spend 10 days in Kenya with the children. My partner accompanied me on the trip, who is an architect like myself. We set out to try to solve some technical issues with the building. The aim was to involve the children in all the work, to show them how to use tools, how to fix things.

The first task was to buy the tools, which is not an easy task in Kenya. We couldn't buy a lot of the basic materials, so we had to improvise a lot, we had to be very inventive. The children were very enthusiastic. We repaired furniture: they were sawing, screwing, painting. The most fun was making the ladder, which everyone ended up trying once finished. We installed a garden tap and a toilet tank. The children learnt how to use a drill, a screwdriver and a saw, they learnt what a screw is for - previously they used a 100 mm nail for everything. With the girls we mended and sewed clothes. We made bead jewellery.

Wherever I went, the little ones followed me, if I sat down, they immediately cuddled up to me. I cannot tell you how much love they gave me! Every “soda” syrup, biscuit, meat snack was thanked one by one, every small gesture appreciated. It was an important experience to see how much unnecessary stuff we surround ourselves with at home. Out there, none of that was missing.
They showed the carefully preserved, collected letters they received from supporters, remembering everything about them. We can do a lot for them from our home: a letter is a real treasure for them, in addition to financial support.

I got much more from them than I gave them! I hope to see them again soon

Blog tags

Tíz nap boldogság Burában

2017-ben utaztunk Kenyába, az utazás előkészítésekor találtam rá a TAITA Alapítványra. Akkor egy rövid egynapos látogatás során ismertem meg az otthonban élő gyerekeket, akik egy életre rabul ejtettek. A következő években önkéntesként segítettem az Alapítvány itthoni munkájában, és folyamatosan figyelemmel kísértem az árvaház életét. 2022 márciusában végre lehetőségem volt visszamenni Burába, ahol 10 napot töltöttem el az ott lakó gyerekekkel. Az útra elkísért a párom is. Mivel mindketten építészek vagyunk, így azt tűztük ki célul, hogy megpróbálunk megoldani néhány műszaki problémát az épület körül. Szerettük volna bevonni a gyerekeket is a munkába, megismertetni őket a szerszámok használatával, valamint megtanítani nekik, hogy hogyan lehet megjavítani dolgokat.

Az első feladat a szerszámok beszerzése volt, ami egyáltalán nem volt olyan egyszerű, mint azt mi gondolnánk. Sok alapvető dolgot nem tudtunk megvenni, így sokat rögtönöztünk, sok találékonyságra volt szükségünk. A gyerekek ennek ellenére nagyon lelkesek voltak. Bútorokat javítottunk, kerti csapot, wc tartályt szereltünk: a gyerekek fűrészeltek, csavaroztak, festettek. Megismerték a fúrógépet, a csavarbehajtót és a fűrészek használatát, megtanulták mire jó a csavar - korábban ugyanis mindenre 100-as szöget használták. A lányokkal ruhákat javítottunk, varrtunk, gyöngy ékszereket készítettünk. A legnagyobb élmény egy létra elkészítése volt, melynek előállításában mindenki részt vett.

Bárhova mentem a picik folyamatosan követtek, ha leültem ők azonnal hozzám bújtak. Elmondhatatlan mennyi szeretetet kaptam tőlük! Minden szörpöt, kekszet, húst egyenként megköszöntek, minden apró gesztusnak örültek. Fontos tapasztalat volt, hogy mennyi felesleges dologgal vesszük körül magunkat itthon, ott kinn ebből semmi sem hiányzott. A gyerekek megmutatták a gondosan megőrzött, összegyűjtött leveleket, amiket a támogatóktól kaptak. Az is meglepő volt, hogy mindenre emlékeztek, amit a jelképes örökbefogadókról korábban megtudtak. Ezt látva világossá vált, hogy itthonról is sokat tudunk tenni értük: a pénzbeli támogatás mellett egy nekik írt levél is igazi kincs számukra.

Végezetül egy mondatban összefoglalva elmondhatom: sokkal többet kaptam tőlük, mint amit én adtam. Remélem, hamarosan megint találkozunk.

Blog tags

Mit tehet egy gyógytornász hallgató Afrikában...? Szerintem sok mindent.

Nagy Mónika Natasa vagyok, 20 éves budapesti egyetemista. Már a gimnáziumi éveim alatt elterveztem, hogy mindenképpen ki fogok menni Afrikába, hogy ott segíthessek a rászorulókon.

Az általam választott szakirány egy segítő hivatás, hiszen gyógytornász hallgató vagyok, így a gyerekek mozgásának fejlesztésében, esetleges mozgásszervi rendellenességek korrekciójában úgy érzem hatékony segítség lehetek a kenyai gyermekotthonban. Be kell valljam Nektek, már alig várom, hogy a diplomám megszerzése után kijussak, és én magam is segíthessek a megszerzett tudásomat felhasználva!

Részt vettem két Afrika Expon is a Taita Alapítvánnyal, ahol sokat tanultam az árvaházról, a gyerekekről, illetve önkéntes társaimat is megismerhettem, aminek nagyon örültem!

Következő lépésem az volt, hogy „követ” voltam a Taita új adománygyűjtő kampányában, az AHOL KINCS A CERUZA kampányban! Az árvaház diákjai számára gyűjtöttünk, hogy a következő tanévben ne szenvedjenek hiányt semmilyen tanfelszerelésben. Elgondolkoztam azon, hogy számomra itthon kifejezetten egyszerű a tanulás, hiszen mindenem megvan a tudás hatékony elsajátításához. Diákként tehát mondhatni könnyű dolgom van, azonban ez nem mindenhol van így, van, ahol támogatásra szorulnak a gyerekek, és én, ezzel az apró gesztussal ugyan, de hozzá tudtam ehhez járulni, így nem volt kérdés, hogy belevágok!

A 6 héten át zajló kampány alatt végig igyekeztem érdekes posztokkal bombázni az ismerőseimet, sokuknak személyesen is írtam üzenetet, és ez meg is hozta a gyümölcsét! 133%-át értem el a kitűzött célösszegemnek, amiről nem is álmodtam. Mindig feldobott, mikor jöttek az üzenetek, hogy még egy új adományozó támogatta a jó ügyünket, és eközben kizárólag pozitív visszajelzést kaptam az ismerőseimtől.

A kampányidőszakot egy hajnali séta koronázta meg a többi önkéntessel, amely során megcsodáltuk a napfelkeltét a Gellért-hegyről, jókat beszélgettünk, és nagyon finomat reggeliztünk! Ez méltó lezárása volt az adománygyűjtő hajrának, minden követ társam nagyon kreatív és eredményes volt. Várom a további kihívásokat és feladatokat, illetve közös programokat önkéntes társaimmal!

Mit tehet egy gyógytornász hallgató Afrikában...? Szerintem sok mindent.

Nagy Mónika Natasa vagyok, 20 éves budapesti egyetemista. Már a gimnáziumi éveim alatt elterveztem, hogy mindenképpen ki fogok menni Afrikába, hogy ott segíthessek a rászorulókon.

Az általam választott szakirány egy segítő hivatás, hiszen gyógytornász hallgató vagyok, így a gyerekek mozgásának fejlesztésében, esetleges mozgásszervi rendellenességek korrekciójában úgy érzem hatékony segítség lehetek a kenyai gyermekotthonban. Be kell valljam Nektek, már alig várom, hogy a diplomám megszerzése után kijussak, és én magam is segíthessek a megszerzett tudásomat felhasználva!

Részt vettem két Afrika Expon is a Taita Alapítvánnyal, ahol sokat tanultam az árvaházról, a gyerekekről, illetve önkéntes társaimat is megismerhettem, aminek nagyon örültem!

Következő lépésem az volt, hogy „követ” voltam a Taita új adománygyűjtő kampányában, az AHOL KINCS A CERUZA kampányban! Az árvaház diákjai számára gyűjtöttünk, hogy a következő tanévben ne szenvedjenek hiányt semmilyen tanfelszerelésben. Elgondolkoztam azon, hogy számomra itthon kifejezetten egyszerű a tanulás, hiszen mindenem megvan a tudás hatékony elsajátításához. Diákként tehát mondhatni könnyű dolgom van, azonban ez nem mindenhol van így, van, ahol támogatásra szorulnak a gyerekek, és én, ezzel az apró gesztussal ugyan, de hozzá tudtam ehhez járulni, így nem volt kérdés, hogy belevágok!

A 6 héten át zajló kampány alatt végig igyekeztem érdekes posztokkal bombázni az ismerőseimet, sokuknak személyesen is írtam üzenetet, és ez meg is hozta a gyümölcsét! 133%-át értem el a kitűzött célösszegemnek, amiről nem is álmodtam. Mindig feldobott, mikor jöttek az üzenetek, hogy még egy új adományozó támogatta a jó ügyünket, és eközben kizárólag pozitív visszajelzést kaptam az ismerőseimtől.

A kampányidőszakot egy hajnali séta koronázta meg a többi önkéntessel, amely során megcsodáltuk a napfelkeltét a Gellért-hegyről, jókat beszélgettünk, és nagyon finomat reggeliztünk! Ez méltó lezárása volt az adománygyűjtő hajrának, minden követ társam nagyon kreatív és eredményes volt. Várom a további kihívásokat és feladatokat, illetve közös programokat önkéntes társaimmal!