19 évesen erős hívást éreztem, hogy egy afrikai árvaházban önkénteskedjem, de előbb le szerettem volna diplomázni. Utolsó félévben elkezdtem nézegetni a lehetőségeket külföldi és magyar alapítványoknál, ám meglepődve tapasztaltam, hogy szinte az egyetlen opció a Taita Alapítvány, akik egy év magyarországi önkéntes munkát kérnek, hogy megismerjük egymást és felkészítsenek. Már a legelső találkozáskor tudtam, hogy itt a helyem, és ez a mai napig sincs másképp. Egy támogató közösségben találtam magam, az alapítvány segítői és elnöke nagyon kedvesek, barátságosak, könnyű az együttműködés. Új dolgokban próbálhattam ki magam, vidám légkörben, miközben nem csak a társaság és a hangulat volt jó az eseményeken, de a programok is szuperek voltak: utazás kiállítás, karácsonyi vásárok, iskola…

Végre Burában!

2023 augusztusában útra keltünk Borbély Emesével, a Taita Alapítvány alapítójával – ő negyedszer, én először –, hogy meglátogassuk az árvaházat, amiről meg kellett állapítanunk, hogy óriásit fejlődött a kezdetek óta, ami nagy könnyebbség a gyerekeknek, dolgozóknak és önkénteseknek egyaránt. Nekem, aki kezdettől jelen voltam a közös munkában, de csak itthonról, nagy érzelmi töltetet adott a sok kis és nagy gyerekkel az együttlét. Már a megérkezésünk órájában kiderült, hogy egyáltalán nem nehéz megnevettetni ezeket a kicsiket, amit csak azért jegyzek meg, mert a múltjukból hozott sérüléseik miatt nem feltétlenül erre számítottam. Nekem a nagyokkal is könnyű volt hangot találni, akik kedvenc korosztályom volt, amikor tanítottam.

Nagyon vidám és összetartó…

Beugróként indultam a kerekasztal beszélgetésre. Izgultam, hogy fogom megállni a helyem, mit fogok mondani, milyen kép alakul majd ki a TAITA Alapítványról a beszélgetés után. Hamarabb érkeztem, így épp meg tudtam hallgatni Könczöl Zsófi (Szívemben Született Afrika megálmodója és alapítója) előadását és minden félelmen eloszlott. Zsófi azt mondta, amit én is éreztem, amikor Kenyában voltam, illetve azokat a kétségeket írta le, amiket én is átéltem a hazaérkezésem után.

A beszélgetés más irányt vett, mint ami az előzetes terv volt. A kontinens alapvető problémáit mindenki ugyanúgy látja. A megoldás módja is azonos: a helyi segítség a létminimum biztosítására és hosszútávú segítség együtt lehet csak hatékony. Azonban az azonos motiváció alapján mindenki más úton indult el és ért…

I have found the TAITA Foundation while preparing for a trip to Kenya in 2017. During that trip I met the children on a short one-day visit to the orphanage, but they have captured my heart forever. Since then, I joined TAITA and have been contributing to their work in Hungary as a volunteer and have been following the life of the orphanage. In March 2022, I finally had the chance to go back and spend 10 days in Kenya with the children. My partner accompanied me on the trip, who is an architect like myself. We set out to try to solve some technical issues with the building. The aim was to involve the children in all the work, to show them how to use tools, how to fix things.

The first task was to buy the tools, which is not an easy task in Kenya. We couldn't buy a lot of the…

Nagy Mónika Natasa vagyok, 20 éves budapesti egyetemista. Már a gimnáziumi éveim alatt elterveztem, hogy mindenképpen ki fogok menni Afrikába, hogy ott segíthessek a rászorulókon.

Az általam választott szakirány egy segítő hivatás, hiszen gyógytornász hallgató vagyok, így a gyerekek mozgásának fejlesztésében, esetleges mozgásszervi rendellenességek korrekciójában úgy érzem hatékony segítség lehetek a kenyai gyermekotthonban. Be kell valljam Nektek, már alig várom, hogy a diplomám megszerzése után kijussak, és én magam is segíthessek a megszerzett tudásomat felhasználva!

Részt vettem két Afrika Expon is a Taita Alapítvánnyal, ahol sokat tanultam az árvaházról, a gyerekekről, illetve önkéntes társaimat is megismerhettem, aminek nagyon örültem!

Következő lépésem az…