Nagy lelkesedéssel indultam a budakeszi Prohászka Gimnáziumba, hiszen ez volt az első élményem a Taita Alapítvánnyal.
Sok tüneményes gyerekcsapat élvezte a tábor különféle programjait, amelyeket kiegészítettek a kézműves foglalkozások, a dráma- és zenés játékok, valamint az előadások Afrikáról. A gyerekek, kicsik és nagyok egyaránt figyelmesek, szófogadók és tündérien aranyosak voltak. A gyerektömeg beözönlött a terembe - ami nagyon kedves hangulatú volt, tele hangszerekkel, képekkel -, és kíváncsian figyelték az előadásom Afrikáról. Amilyen lelkesen érkeztem előadást és drámajátékot tartani, olyan érdeklődéssel fogadott a sok kedves kis szempár.

• Gyerekek, tudjátok-e hány ember él ezen a bolygón?
• Én tudom, több, mint... SZÁZ!

Minden…

Egészen gyerekkoromtól szokás volt nálunk, hogy azt mondjuk: "ne dobjuk ki, jó lesz még valamire". Aminek végeláthatatlan hulladék tömeg lett persze az eredménye, másrészt viszont a kreativitás terepévé is vált. Számtalan csináld magad eszközt gyártottunk, ha éppen nem volt lehetőségünk valamit eredetiben megszereznünk. Persze nem mindig voltam büszke rá, de azért mégis valahol szép emlékek ezek. Éppen ezért földi mennyország volt számomra Kenya, ahol az újrahasznosítás fantasztikus formát ölt. Bosszantó persze, hogy mindez részben a nem megfelelő infrastruktúra eredménye, de felemelő látni, hogy milyen szép dolgok is születhetnek abból, amit általában a kényelem miatt már haszontalannak tartunk.

Nem tudom, ez hogy történhet, de a legnagyobb tudatosság ellenére is valahogy…

Október 15-én került sor a TAITA Alapítvány burai árvaházában töltött önkéntes tevékenységemről szóló előadásomra a Dr. Török Béla Általános Iskolában. Az előadás az iskolában megrendezett önkéntességről szóló tematikus hét egyik programja volt.

Az iskola hallássérült diákjainak meséltem arról, hol is található Kenya, miért pont oda utaztam önkéntesként és milyen feladataim voltak kint az árvaházban.

A tanulók végig figyelmesen, nagy érdeklődéssel hallgattak és többen is bátran feltették kérdéseiket. Nagyon örültem, hogy sikerült így lekötnöm a figyelmüket és ennyire kíváncsiak voltak a beszámolómra!

A végén pedig az volt a legnagyobb elismerés, amikor az egyik kislány azzal jött oda hozzám, hogy: “Folytasd ezt az önkénteskedést, mert ez egy nagyon szép feladat…

Ez Afrika! - Közösségi Nap

2019. szeptember 29-én, egy csodás napsütéses napon került megrendezése az Ez Afrika! Közösségi Nap a Stefánia Palotában, ahol a Taita Alapítvány ismét jelen volt. Standunknál a látogatók többet között megismerhették a munkánkat, adományokért cserébe különböző kézműves dísztárgyakat, ékszereket, ajándékokat, kávét, teát vásárolhattak, illetve készültünk kvízkérdésekkel is, a helyesen válaszolók pedig édességet kaptak.

Nekem ez volt az első kiállítós-önkéntes munkám, és pozitív volt látni, hogy mennyi ember kíváncsi az alapítvány tevékenységére, illetve érdeklődik a gyerekek és Afrika iránt. Szerintem hatalmas eredmény, hogy a sok-sok érdeklődő mellett számottevő adományt is sikerült összegyűjteni, amit a burai gyerkőcökre fogunk fordítani.…

Göncző Dóra vagyok, 24 éves, és az alapítványhoz való csatlakozásom után pár nappal már lehetőségem is nyílt részt venni egy itthoni önkéntes munkában: játékos-vetélkedős-kézműves foglalkozást tartottunk a Taitával a pilis gyermekotthon gyerkőceinek Terényben.

Nagyon örültem neki, hiszen szeretem a gyerekeket, mindig is nagyon jól kijöttem velük. A gondolat, hogy ők a korukhoz képest szellemileg és testileg picit visszamaradottak, illetve, hogy legtöbbjük szülő nélkül nő fel, kicsit megijesztett először, de szeretem a kihívásokat, így azonnal jelentkeztem.

Előző éjszaka keveset tudtam csak aludni, sok kérdés volt bennem. Hogy fogom megtalálni velük a közös hangot, milyen érzéseket vált majd ki belőlem, mennyire nyitottak egy idegen felé, miközben már megannyi sérülésük…