Antik a kicsikkel
Az anti szó szuahéliül nagynénit jelent, így hívják a gyerekek az árvaházban dolgozó asszonyokat
Betakarítás
Ők a természet gyermekei. A nálunk elterjedt játékok ott szinte ismeretlenek, de nincs is rájuk szükség.
"Én vigyázok rátok"
Az idei paradicsomtermés Philip és Mike sambáján. A samba szó ültetvényt jelent. Minden gyerek, ha szeretett volna, kapott egy kis területet, amit Sr. Willy utasításai és segítsége alapján egyedül művelt meg. Így tanulják meg a gazdálkodás alapvető lépéseit.
Csoportkép
Reggelire "vízbegrízt" kaptak
Mise
Sylvia és Michael
Megyünk orvoshoz!
Tájékoztató plakát az AIDS-ről
A kormány és rengeteg szervezet próbálja felhívni a lakosság figyelmét a prevencióra.
Majom
Madarak helyett ilyen állatok röpködnek a fejünk fölött
Zsiráf a szafarin
Lévén, hogy a hegyekben éltünk, a gyerekek sem ismerték közelebbről a kenyai állatfajtákat. Szerettem volna nekik egy kirándulást szervezni és persze én sem akartam kihagyni a szafari lehetőségét. Felhívtam a közeli nemzeti parkot és kértem tőlük, engedjenek be minket. Másnap visszahívtak és örömmel közölték: mehetünk, sőt még egy kísérőt is adnak mellénk. A burai gimnázium kisbuszát béreltem ki és az árvaház valamint a falubeli gyerekekkel útra keltünk.
"Nézzük az elefántokat"
"Kicsit eltikkadtunk a sok bámészkodásban"
Üres terem az iskolában
Az árvaház messziről
Sylvia sambája
Nagyon büszke rá!
Csokifőzés
A nagyok kedvenc programja. Előtte nem nagyon tudták, mi is az a csokoládé.
Csokievés
Ezzel mindenki megvigasztalódott.
"Majd én megtanítalak vezetni"
Paul
A kicsikkel
Tájkép és bolt
Elmentünk kirándulni a gyerekekkel.
Reggeliznek a kicsik
Reggeli közben még egy kicsit elmélázva. Bár hátul a kis Angie már nagyon mosolyog.
Peter telefonál
Már ők is a XXI. század gyermekei
Életkép
Kincső cipőfűzője mindig nagy szám volt, ügyesen megtanulták bekötni. Mosóka Peterrel, Sr. Willy Moses-szel a háttérben.
Hope (néha Fausta) és Paul az ajtó mögé bújik
"Gyere a hátamra!"
A nagyobb gyerekek (a felnőttekhez hasonlóan) rengeteget cipelik a hátukon a kicsiket, ha azok elfáradtak. De néha csak egy közös nevetés kedvéért is!
Csokiznak az ikrek
Alit (zöld ingben), már egy kenyai család örökbe fogadta, de néha azért „hazajön látogatóba”. A csokifőzésnek ő is örült.
Nagyok és kicsi
Boaz fogja etetni a kis Angie-t. Mosóka is betársult.
Paul és a sapka
Néééézd!
Nyugodt életkép
A cipőket érdemes megnézni
A kicsik szeretnek mászni az emberen
Hrashi
A pici Hrashi is odamászott a táblához és elkezdett rajzolgatni rá, amikor épp senki nem volt ott.
Avokádó
Egy falubeli ember adott az árvaháznak sok-sok avokádót. Sr. Willy éppen a kicsiknek pucol néhány darabot.
Még mindig avokádó
Agripina mos
A kicsiknek még segítenek kimosni a ruhájukat, de az ötéves Agripina már nagyon önállóan intézi a dolgait.
Búcsúkép
Ha az ember belép egy házba vagy otthonba Kenyában, akkor azonnal kivesznek minden csomagot és táskát a kezéből és a gyerekek kézen fogva vezetik be (gyerek minden háznál van, a generációk együtt élnek). Ez fontos számukra. Ugyanígy van ez a látogatás végén, vagy elutazásnál: a csomagokat a háziak cipelik el egy darabig. Itt Kincsőt búcsúztattuk.
Elkészülni…!
A hőséget jól bírják a gyerekek, sőt még futóversenyt is rendeztek. A három kicsi megbeszélte, hogy felfele a hegyen versenyeznek.
Az ég
A táj Bura környékén gyönyörű volt, a legszebbek azonban azon a vidéken a színek. A felhők is nagyon érdekes alakzatokat tudnak felvenni és ezen a képen is úgy tűnik, mintha félbevágták volna őket.
Este
Kincső elutazását megelőző este a gyerekek – ki-ki a maga módján – előadtak valamit, búcsúzóul. Általában korosztályonként álltak ki valamit énekelni, mondókát mondani, vagy mutatványokat bemutatni. A kicsik, miután végeztek, büszkén szaladtak oda Sr. Willyhez és sorakoztak fel mögötte, onnan nézni a többiek előadását.
Ketten egy ágyban
Mivel kevés a hely az árvaházban, több ágyban ketten fekszenek. Van egy olyan rendszer, hogy minden kicsinek van egy „mamája vagy papája”, aki jelképesen felelős érte, ha beteg odafigyel rá stb. A képen Boaz látható az ő volt „kisfiával”, Mózessel, akit azóta már örökbe fogadott egy kenyai házaspár. Az iskolai szünetekben azonban Mózes mindig ellátogat az árvaházba.
Ketten-ketten
Kincsőt kísérjük a matatuhoz
Kenyában úgynevezett matatuval lehet megoldani a helyi közlekedést. Ezek 14 személyes kisbuszok, amelyeket privát személyek vállalkozásként üzemeltetnek személyszállítás céljából. Általában megadott útvonalon közlekednek. Ilyen matatuval lehet Burából is eljutni a szomszédos kisvárosokba, esetleg Mombasába vagy Nairobiba.
Kincső labdázik Mózeskével
Az esti előadások egyik darabja
A gyerekek elképesztő ügyességgel tudnak fára mászni ill. akrobatikus mutatványokat előadni. Itt is erre készülnek.
Tudásvágy
Michael (képen zöld ingben a táblánál) volt az első az árvaházban, akit – támogató segítségével – sikerült beíratni egy bentlakásos iskolába. Ezek a privát iskolák sokkal jobbak, mint az állami általános iskolák, a gyerekek nagy része arra vágyik, hogy egy magániskolában tanulhasson. Érdekes volt látni, hogy Michael milyen büszkén tanítgatja a többieket arra a tudásra, amelyet neki a mtitoi iskolában sikerült elsajátítania.
Agrippina
Angie
2006. július 13-án született. Édesanyja 13 éves volt, amikor szült, édesapja ismeretlen. Szerencsére testileg rendben fejlődik, nagyon kis combos. Még keveset beszél, de amióta foglalkoztunk vele sokat fejlődött, és most már nagyobb önbizalommal áll be a közös táncokba és énekekbe. Nagyon szeret babázni, és olyan játékokkal játszani, ami valmilyen hangot adnak, felhúzható zenegép. Nagyon szereti a ruhákat, és nem mindegy neki, hogy mit vesz fel. Egyszer az egész gyerekcsapat azért nem tudott elindulni sétálni, mert a kisasszonynak nem volt jó a ráadott szandi, és meg kellett keresni egy másikat, ami az árvaházban nem kis idő, mert a gyereklábbelik mindig szőrén-szálán eltűnnek. Angie nagyon közvetlen, sokat mosolyog, minden látógatóhoz odamegy, odabújik, szereti, ha felveszik, pörgetik, játszanak vele. Ölelése elárulja, hogy mennyire jólesik neki, ha foglalkoznak vele.
Boaz
Moses
Chelo
Joram
Kevin
Beatrice - fiatalabb
John Ochieng
1997-ben született. 7 évesen került az árvaházba. Testvére Beatrice is itt lakik, azonban a 2 gyermek elég keveset foglalkozik egymással. Johny inkább a fiúkkal focizik vagy katonákkal játszik. Kicsit rendetlen, és szeret kibújni a munka alól, de emellett nagyon jó képességű, igen kedves, ragaszkodó. Lustasága miatt az iskolát sem veszi elég komolyan, de szigorúbb felügyelet mellett sokat javulhatna. Nagyon jól énekel, inkább visszahúzódó, sokszor szégyenlős, de ha társaival van, akkor hamar megjön az önbizalma.
Moses, Chelo és Hrashi
Beatrice - fiatalabb
Diana
Zainabu
Francis
1997. augusztus 10-én született. Szülei meghaltak. Rokonai Bura mellett élnek, de nem látogatják. 2 fiú és 2 lánytestvére van, akik a nagyszülőkkel élnek. Kiskorában sokat betegeskedett, ezért került az árvaházba. Komoly, okos, megbízható fiú. Társai nagyon tisztelik. Sok fizikai munkát elvégez, fahordás, kerti munkák, ásás. Nehezen nyílik meg, kicsit félénk. Tehetségesen énekel, szeret focizni. Nagyon szeretne ő is egy jobb iskolába járni.
Zainabu
Hrashi
Magdadela
Peter és Paul - ikrek
Magdadela
Beatrice - idősebb
Agrippina Wakesho
2001. február 14-én született. Édesanyja értelmi fogyatékos, ezért adták be rokonai az árvaházba. Rendkívül önálló, értelmes, eleven kislány.
Boaz Ochieng
1992-ben született, szülei halála után került az árvaházba. Még általános iskolába jár és emellett sokat dolgozik, szeret segíteni az árvaházban is, főleg a földeken.
Japhet Ngure
2006. 04. 26-án született, társaihoz képest testileg sokkal fejlettebb, magas növésű. Csendes, passzív gyereknek látszott, de Orsi kihozta belőle a maximumot, és most már a magyar kéréseket is szépen megérti és nagyon segítőkész. Ügyesen eljátszik egyedül, megjegyzi a mozdulatokat, amiket mutatunk neki, de Mozessel is gyakran csintalankodnak. Sokat barátkozik a hasonló korú Mrashival és Angievel. Édesanyja sajnos őrült, az apa ismeretlen, nagyapja látogatja néha.
Kamama
2001-ben született, testvérével Filistával kerültek az árvaházba. Kamama 2009-ben lett iskolás, az oviban kiemelkedett társai közül angol tudásával. Sokat bolondozik, nevetgél, és szeret öltözködni. Néha már rá kellett szólni, hogy egy nap ne váltson többször is ruhát, s persze megpróbált kicselezni minket, de észrevettük. Az ugróiskolázásnál mindig az első dobó akart lenni, a FIRST szót úgy mondta ki, hogy förszti.
Michael Tumaini
2001. április 11-én született. Anyja Mombasaban hagyta a katolikus egyháznál, ők küldték Burába. Semmit nem lehet tudni az édesanyjáról, rokonairól. Rendkívül kedves. Tanulmányi átlaga kiemelkedő, tehetséges és szorgalmas is. Egy jobb iskolában nagyobb esélyekkel indulna neki az életnek.
Mwandoe Peter
2006.03.02-án született, édesanyja sajnos belehalt a szülésbe, az apja nem képes egyedül gondoskodni róla. Sokáig nem tudott megtanulni járni, néha még most is esetlenül csetlik-botlik, de nagyon kitartó. Mérges lesz és sír, ha elvesznek tőle egy játékot, ezzel persze eléri, hogy visszakapja egy felnőtt segítségével. Legtöbbször a kis Mozessel kapnak hajba. Ugyanakkor egészen sokáig eljátszik ugyanazzal a tárggyal, vagy ha mondjuk neki, hogy várjon egy kicsit, amíg visszajövünk, akkor szépen lecsüccsen és várakozik. Sokáig szopizta az ujját, most általában az alsó ajkát harapja, de igyekszünk leszoktatni róla.
Filista
2003-ban született, testvérével Kamamával kerültek az árvaházba. Különösen érzékeny kislány, gyakran elsírja magát, ha a gyerekek elveszik a játékát vagy éppen nem az történik, amit ő szeretne. Nagyon igényli, hogy foglalkozzanak vele, az ovódában megtanult énekeket élvezettel, tánccal együtt adja elő.

Sheila
2008. elején született. Anyja el akarta vetetni, de mégis megszületett és életben maradt. Nagyon csendes, alig sír, ha leültetjük az udvaron, akkor nyugodtan ott lehet hagyni, mert elnézelődik. Jól fejlődik, de szüksége lenne több segítségre, hogy megtanulhasson járni is. Remélhetőleg nem lesz maradandó sérülése.
Josphine Missigani
1996-ban született. Nagyanyjával élt nagyon rossz körülmények között, 2006-ban került az árvaházba. Szellemileg enyhén sérült, ezért a tanulásban kevésbé eredményes, de nagyon jóindulatú és segítőkész. Sokat foglalkozik a kicsikkel, megeteti, vagy tisztába teszi őket. Rengeteget dolgozik a házban, és a kertben is. Szeret kidobózni, és sokat mosolyog, akkor is, ha éppen nem érti, hogy mit kérdezünk angolul. Kedvenc angol szava a YES.
Michael Akokia
2008. április 25-én született, anyja szellemi fogyatékos. 2 hetesen került az árvaházba. Gyönyörű kisfiú, sírásával rávett minket, hogy gyakrabban vegyük kézbe, de egy pici babánál természetes is, hogy vágyódik az ölelésre. Ügyesen issza a tejet bögréből, közben nagyokat nyel, és gügyörészik. Nagyon hamar meglátszott, hogy foglalkoztunk vele, sokkal aktívabb, érdeklődőbb lett a tekintete. Szereti a társaságot, leginkább akkor érezte jól magát, ha ebben a babaszékben a többiekkel lehetett a játékszobában. Lassan járni tanulgat.
Fausta Hope
2005. február 3-án született. 7 hónapos korában vitték be a Voi-i kórházba. Mindössze 2 kg-os volt, amikor megtalálták. Nyitott, egyáltalán nem szégyenlős, társaival szemben néha akaratos, ami abból adódik, hogy mivel neki egyátalán nincsenek rokonai Sister Willy kivételezetten figyel rá. Hamar feloldódik, szereti produkálni magát, még idegenek előtt is, ilyenkor angolul énekel a legtöbbször.
Michael Manyunya
1996. 02. 09-én született, szülei meghaltak. Michael nagyon szorgalmas tanuló, az iskolában elégedettek vele.
Jelképes örökbefogadói bentlakásos iskolai tandíját és ellátását fizetik.
Patrick Nzioki
1992. 05. 20-án született. Patrick az általunk vett biciklivel megy a szomszédos városba, kb. 8 km-t naponta egy irányba. Álma, hogy autószerelő lehessen, de először el kell végeznie a jelenlegi iskoláját, ahol hegesztőnek tanul.
A fiú szakközépiskolába jár, amelynek tandíját jelképes örökbefogadói fizetik.
Philip Asantemungu Mkao
1996. 02. 08-án született, szülei még élnek, de sajnos drogfüggőségük miatt képtelenek a gyermeküket nevelni. Philip sokat tanul és segítőkész az árvaházban is.
Jelképes örökbefogadói iskolai tandíját fizetik.
Moses Alfred
2006. november 29-én született, szülei meghaltak. 2007 áprilisában került be az árvaházba a közeli kisváros kórházából. Akkor nagyon sovány, beteges kisbaba volt, de szerencsére azóta megerősödött és javult egészségi állapota. Örökbefogadója árvaházi ellátását biztosítja.
Beatrice Akinyi
Beatrice 2000-ben született. Bátyjával, Johnnal édesanyjuk halála után kerültek be az árvaházba. Nagyon visszafogott kislány volt, de azóta kinyílt és rengeteget segít. Örökbefogadója árvaházi ellátását fizeti.
Peter Kasiwa és Paul Omari
Peter és Paul ikertestvérek. Édesanyjuk meghalt, édesapjuk nagyon beteg. Kedves, jókedvű kisfiúk, akik mindig mindent együtt csinálnak. Örökbefogadóik árvaházi ellátásukat támogatják.
Mrashi
2006. április 13-án született, édesanyja rendkívül fiatal, még általános iskolás, ezért került be az otthonba. Muszlim vallású családból származik. Kicsit zárkózott, nehezen oldódik fel. Ha nevet, ami ritka, akkor azonban nagyon őszintén. Határozott, akaratos jellemű kislány. Mrashi általában akkor jött oda hozzánk, ha azt látta, hogy egyedül vagyunk, amikor a többiek csüngtek rajtunk, akkor nem próbálkozott. Szereti a szoknyákat, és szereti a babákat is öltöztetni. Ő volt az első a picik közül, aki kérte, hogy a hátára kötözzük a babát, ahogy a felnőtteknek szokott a csecsemőjük a hátukon pihenni. Ő volt az egyetlen, akinek megengedtük, hogy a babáját a játékszobán kívülre is kivihesse, nála biztosak voltuk benne, hogy nem hagyja el, és a többieknek sem adja oda, tehát visszakerül a nap végére. Szeret háromkerekűvel biciklizni. Amikor a kis csapattal sétálni mentünk, mindig szedett virágot a hajába, bár a gyerekeknél ezt leginkább a fülük mögé tűzdeltük. Egyszer lebetegedett, annyira kis elbágyadt volt hasmenés miatt, kapott is gyógyszert, amit meg kellett innia, de Mrashi nagyon nem szereti az orvosságokat, más gyerek meg tényleg szinte örül, ha kap. Ezért az önkéntesekre hárult a feladat, hogy beleimádkozzuk, meg kellett tanulni szuahéliül, hogy igyál, meg nyeld le... Ebben a 10 éves Diana segített, aki amúgy olyan póttestvére is Mrashinak. Ha valamit nem akart megcsinálni, akkor szóltunk Dianának, és pl. lefektette, vagy segített megfürdetni, mert rá hallgatott. A gyerekek között gyakran alakulnak ki ilyen kis póttesó féle kapcsolatok. Mrashi is, mint az összes többi gyerek szereti az édességet, cukrot, nyalókát, azonban vigyázni kell a fogaira, mert most már van rajtuk egy kis elszíneződés, ami persze lehet a vitamin hiány oka is. Nagyon szeretnivaló kislány.
Renatus Mwakidadela
2000. november 2-án született. Az árvaházba azután került be, hogy szülei meghaltak. Talpraesett, ügyes, okos fiú, aki sokat segít az otthonban. Örökbefogadója árvaházi ellátását biztosítja.
Zainabu John Zawadi
2000. június 7-én született, 2007 óta lakik az árvaházban. Édesapjáról nincs hírünk, édesanyja börtönben ül megélhetési bűnözés miatt. Az első pillantásra kisfiúnak tűnő gyermekről hamar kiderült, hogy kislány. Ezt nem olyan nehéz félrenézni, mivel mindenkinek nagyon rövidre le van vágva a haja, és Zainabu néha nadrágot visel. Pedig jobban szemügyre véve ő az egyik legszebb kislány a csapatban, azt gondoltuk, hogy ha nem ide születik, akkor a nagy barna, őz szemeivel biztosan topmodell lenne belőle. Zainabu még jól tanul, a 28 fős osztályukból 5. helyen volt elsőben, de alsó tagozatban még nem túl magasak a követelmények. Viszont jó előjel, hogy szépen megérti az angolt, és társaival ellentétben néha bátorkodik megszólalni is. Mindig kiveszi a részét a ház körüli munkából, segít fát gyűjteni, kertet gazolni. Reggelente a gyerekek az egészet házat kitakarítják, felmossák. Zainabunak többször el kellett magyaráznunk, hogy ő csak akkor kezdje el a szobák előtti rész felmosását, ha a szobák már készen vannak, mert onnan még sok piszok kerül a folyosóra. Sikerült megértetni vele, és azt is tudja már, hogyan használjuk a fertőtlenítőszert. Szeret rongylabdával a többiekkel kidobósat játszani, és a babákat fésülgetni. Ezen kívül szépen számol. Mint a többi általános iskolás is, maga mossa a ruháit, arra viszont, hogy szépen elpakolja a polcát néha nehezen volt rávehető. Ilyenkor bevált az a módszer, hogy ha nincs készem, akkor nem jöhet a gyerekszobába. Egyik nap észrevettük, hogy letört az első 2 foga, azt mesélte, hogy egyik társa miatt elesett a betonon. Nagyon szomorúk voltunk, próbáltuk kideríteni, hogy maradandó fogak-e, de nem nagyon tudjuk és remélhetőleg azóta már elvitték a fogorvoshoz, ha volt rá pénz. Beatriceszel és Kamamával szeretnek énekelni, nevetgélni.
Diana Rose
1997. május 3-án született. Édesanyja meghalt, édesapja utcagyerek (valóban gyerek még), ezért került be a kislány az árvaházba. Nagyon szeret tanulni, fiatal kora ellenére hatalmas a tudásvágya. Mindig mindenkitől feladatokat kér, szorgalmikat ír. Örökbefogadója árvaházi ellátását és iskoláztatását fizeti.
Kevin Mureithi
1998. október 9-én született. Szülei halála óta lakik az otthonban. Rengeteget segít a gondozóknak és sokat tanul. Örökbefogadója árvaházi ellátását és iskoláztatását fizeti.
Priscilla Juma
1995-ben született. Öccsével Michaellel 9 évesen került az árvaházba. Édesanyja a Wundanyi-i fogdában meghalt, ahol a gyerekek bántalmazása miatt töltötte büntetését. Rokonai Voiban élnek. 2009. január óta a Mwatatei Taita International Schoolba jár, jó tanulmányi eredményei miatt kerülhetett magániskolába. Nagyon szigorú, határozott lány, társai szeretik és hallgatnak rá. Rengeteget segít a ház körüli munkában. Barátságos, fogékony és jó képességű gyerek.
Angie
2006. július 13-án született. Édesanyja 13 éves volt, amikor szült, édesapja ismeretlen. Szerencsére testileg rendben fejlődik, nagyon kis combos. Még keveset beszél, de amióta foglalkoztunk vele sokat fejlődött, és most már nagyobb önbizalommal áll be a közös táncokba és énekekbe. Nagyon szeret babázni, és olyan játékokkal játszani, ami valmilyen hangot adnak, felhúzható zenegép. Nagyon szereti a ruhákat, és nem mindegy neki, hogy mit vesz fel. Egyszer az egész gyerekcsapat azért nem tudott elindulni sétálni, mert a kisasszonynak nem volt jó a ráadott szandi, és meg kellett keresni egy másikat, ami az árvaházban nem kis idő, mert a gyereklábbelik mindig szőrén-szálán eltűnnek. Angie nagyon közvetlen, sokat mosolyog, minden látógatóhoz odamegy, odabújik, szereti, ha felveszik, pörgetik, játszanak vele. Ölelése elárulja, hogy mennyire jólesik neki, ha foglalkoznak vele. Örökbefogadói árvaházi ellátását és óvodáztatását biztosítják.
Beatrice Mwaluma
1991. február 19-én született. Szülei AIDS-ben haltak meg. 4. osztályos korában férjhez ment. Férjét emiatt bebörtönözték, Beatricet az árvaházba hozták. 2 lánytestvére van, akiket rokonai nevelnek. Beatricet rokonai sosem látogatták. 2008 szeptemberében apja testvére magához vette. Voiba jár iskolába, eredményei nagyon jók.
Joram Mwadime
1997. február 22-én született. Szülei meghaltak. 1999. Június 18-án hozták az árvaházba, fiútestvérével Jeremiahval együtt. Most rokonoknál él, iskolába jár.
Ngina Catherine Mutua
2001-ben született, édesanyja belehalt a harmadik gyermeke szülésébe ,2 testvérével nevelkedett az árvaházban. Az apa arra várt, hogy állandó munkát találjon, és új feleséget, és ez sikerült is kb. 1 év után. Nagyon okos kislány, tehetséges énekes és táncos, nagyon jó a ritmusérzéke. Fél a fogorvostól, de azért rá tudtuk venni, hogy jöjjön el velünk, és kezelésben részesüljön. Utána kibírta az egész napot is, amíg a forróságban élelmiszerek után rohangáltunk, és a meleg autóbuszban kellett várnia, miközben ömlött róla a víz. Néha kihúzza magát a házimunka alól, viszont, ha rábízunk valamit azzal időben elkészül. Szeret ugrálókötelezni, és Dianával barátkozni.
Mbigna Benedetta Mutua
2003. 07. 14-én született, édesanyja belehalt a harmadik gyermeke szülésébe, 2 testvérével nevelkedett az árvaházban. Az apa arra várt, hogy állandó munkát találjon, és új feleséget, és ez sikerült is kb. 1 év után. Okos, mosolygós kislány, angoltudása is fejlettebb. Első osztályba léphet 2009. januárban. Nagyon szeret babázni, öltözteti, fésülgeti őket és sokat ugrálókötelezik, ugróiskolázik, igazi kis egyéniség. Soha nem bántja a társait, előzékeny és nagyon kedves. Ügyesen szavalja a mondókákat, és szívesen beáll a nagyokhoz is táncolni.
Emanuel Mutua
2007. 06.26-án született, az édesanyja a gyerekszülés során belehalt a fájdalmakba, így 2 nagyobb testvérével együtt az árvaházba került. Az édesapja néha meglátogatta, és miután újra nősült magához vette, kb. 1 év után. Manuel az árvaházban megtanult járni, nagyon örült, ha segítettünk neki ebben, addig is folyamatosan feltörölte az udvart, mert popsin csúszkált előre. Az egyensúlyérzékével voltak gondok, folyton hátravágódott, és jól beütötte a fejét, ami ettől állandóan dudoroktól volt tarkított. Picit már gügyögni is kezdett, s eltanulta a kéz csípőretevést Ágitól. Általában vidám, mosolygós, de amikor senki nem törődött vele, akkor elkomorodott, és valahol máshol járt a kis lelke.
Mtoko
2009. áprilisában került be az árvaházba a majd egy éves kisfiú. Anyja idegbeteg, és pszichológiai kezelésen vesz részt. Míg az ő állapota meg nem javul, a gyermek az árvaházban került elhelyezésre. Még a vezeték nevét és a pontos korát sem mondta meg a bíróság, csak elhozták az árvaházba. Nagyon rosszul viselte a változást, s csak ölben maradt meg eleinte sírás nélkül vagy az antik hátán. Az új környezet mellett még egészségügyi problémával is meg kellett küzdenie az első hetekben. Sok törődésünknek köszönhetően már szépen beilleszkedett, mosolyog, játszik. Nagyon aktív, szinte egy percre se pihen le és így nagyon gyorsan fejlődik. Szereti a zenét; ha énekelnek neki, ő megpróbálja lekövetni és táncol is rá. Magától felállt és segítséggel már szépen mászkált 10-11 hónapos létére.
Teresia Mwende
2009. február közepén került az árvaházba a féléves kis tündér. Édesanyja elhagyta a gyermeket kétéves nővérével együtt, semmit nem tudni rokonairól, nevét is a nővérek adták. Kicsit beteges volt árvaházba érkezését követően, de önkénteseink figyelmének és szeretetének köszönhetően gyorsan megszokta az új környezetet, és most már élettel teli a pici lány. Állandóan mosolyog, mindig játszana. Esténként őt a legnehezebb elaltatni, de imádja mindenki, mosolya mindenkit levesz a lábáról.
Zainabu Mwende
2009. februárjában került az árvaházba féléves húgával. Mikor önkénteseink megérkeztek márciusban, csak csendesen ült egy sarokban és sóhajtozott. Ők elkezdtek foglalkozni vele és folyamatos figyelmüknek és szeretetüknek köszönhetően gyorsan megszokta új lakóhelyét és megmutatta igazi valóját. Imádnivaló teremtés, nagyon okos, sokat mosolyog és gyönyörű. Mikor bekerült az árvaházba, már szobatiszta volt, s jobb hangulatával egy időben a pelus is ismét a múltté lett. Kétéves kora ellenére már májusban elkezdett oviba járni. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a többi ovis korút is könnyen rá tudjuk szoktatni a wc-re járásra. Mivel újonc volt, mindenki szeretgette, és így szépen sikerült elkényeztetnünk, ezentúl mindig ölbe kérezkedett. Nagyon akaratos tud lenni és nyugodtan odaszól-üt a nagyobbaknak, hiába kisebb és lassabb is. De végül mindig eléri, amit akar. Szereti, ha szépen felöltöztetik, többször le is vetkőzött nap közben, várva arra, hogy egy szép új ruhát kapjon.
Ian
Ian 9 hónapos volt, amikor önkénteseink kikerültek Burába 2007 februárjában. A kisfiúnak folyamatosan torok/tüdőgyulladása volt, ezért az elsők között vitték el kórházba kivizsgálásra, de csak lázcsillapítót és némi antibiotikumot kapott, mivel szerencsére nem volt komolyabb baja. A hegyekben a gyerekeknél gyakori a krónikus nátha és torokgyulladás, mivel folyamatosan visszafertőzik egymást, hajnalban és éjszaka a trópusi éghajlat ellenére is sokszor van hideg, illetve gyakran a kövön ülnek egész nap.
Ian rendesen megválogatta, hogy kivel "barátkozik", akit azonban egyszer közel engedett magához, azt nehezen engedte el ... A lányokat már 1 éves kora előtt is hihetetlenül ügyesen az ujja köré csavarta flegmaságával és ravasz mosolyával. Az árvaházba azért került, mert az anyukája 15 évesen hozta a világra, a nagymamája pedig nem akarta elvállalni, annyira nem tudott kibékülni a helyzettel. Pár hónappal később azonban, 2007 májusában lecsillapodtak a kedélyek és a nagymama magához vette a kisfiút, akit lánya nagykorúságáig ő nevel.
Chelo
Chelo 2 éves volt, amikor önkénteseink 2007 februárjában először találkoztak vele és az árvaházban volt unokatestvére is. Rettentően eleven és mindig feltűnően jókedélyű gyerek volt, aki órákig tudta hangosan kacagva és sikongatva élvezni pl. a tetőről lecsurgó eső látványát. Korához képest kisnövésű volt, de nagyon értelmes és mindig segítőkész. A kissé visszamaradott testi fejlődés igen gyakori a kinti gyerekeknél, mivel táplálkozásuk még az árváházban is valamelyest egyoldalú (a megfelelő anyagi feltételek híján), nem is szólva arról, amilyen körülmények közül odakerülnek. Chelot 2007 májusában vitték el, unokatesvérével együtt a nagynénjükhöz kerültek.
Mwakio
2008. július 20-án született, édesanyja szülés közben meghalt. Idősebb édesapja havonta rendszeresen látogatja. Pár hetesen került az árvaházba. Egészséges, szépen fejlődik. Rengeteget mosolyog, nagyon szereti, ha a pocakját csikizik. Szereti, ha a gyerekek körbeugrálják, foglalkoznak vele. Nagy mosolyával mindenkit meggyőz, hogy ringassa egy kicsit. Olyan picike, hogy napközben is gyakran magunkra kötöttük, és szinte észre sem vettük.
Emmaculate Wanjiku
1996. november 10-én született. Szülei AIDS-ben haltak meg. Egy ideig nagynénje vigyázott rá, de ő is megbetegedett. 2005-ben 9 évesen került az árvaházba. Két idősebb bátyja van, akik alkoholisták, valamint egy húga, aki Mombasaban él. Velük nem tartja a kapcsolatot. Nagyon okos, szinte felnőtt kislány, kimagaslóan jó az angol nyelvtudása. Nagyon határozott, önálló, könnyen köt barátságot, rendkívül segítőkész.
Cathrine
1990-ben született. Szülei ismeretlenek. A Voi-i kórházból került az árvaházba 3 hetes korában. 3 évesen egy árvaházi dolgozó örökbe fogadta. 14 évesen, amikor megtudta, hogy nem igazi anyjánál van, visszaszökött az árvaházba. Még abban az évben visszament a nevelőanyjához, 2006-ban pedig újra az árvaházba szökött. Nevelőanyjával azóta is tartja a kapcsolatot. Jelenleg varrónőnek tanul a helyi iskolában. Tanulmányai mellett szakácsként dolgozik a nővéreknél. Nehéz természetű, kissé kiszámíthatatlan lány. Nehezen szerez barátokat, zárkózott, szigorú, de jóindulatú. 2009-ben ismét visszament nevelőanyjához.
Joseph Kimoto
2004. 05. 18-án született, szülei még élnek, de édesanyja kórházban van, édesapja túl szegény ahhoz, hogy felnevelje. A kisfiú értelmi fogyatékos, de a lehetőségeihez képest és társai segítségével szépen fejlődik.
Charles
2003-ban született és 2010-ben került az árvaházba két lánytestvérével együtt. Jókedélyû, nagyon helyes fiú. Nagy barátja Moses Pendonak, akivel remekül eljátszogatnak. Például kungfut. Nagyon jól sikerült beilleszkednie. Remekül elvan a kicsikkel is.
John
2009-ben születhetett; anyja börtönben van, mert felpofozta férje szeretõjét. Szabadulása után magához venné õt is és nõvérét, Ruth-ot is. Napközben édesen totyog jobbra-balra, aztán alszik, aztán totyog, majd alszik, s ezzel le is írtam egy napját. Nagyokat tud hisztizni, ha elveszik tõle egy játékszerét, vagy ha nem engedik az önkéntes közelébe. Ha viszont teljesül a vágya, nagyokat mosolyog örömében. Majd elalszik az ember ölében.
Maggie
2000-ben született, két testvérével került az árvaházba, miután nagybátyját leültették, mert megerõszakolta a lányokat. Ez inkább húgán látszik, õ nagyon nyílt és barátságos, hamar felveszi a kontaktust bárkivel; nagyon segítõkész, vidám lány, ezért társai is nagyon hamar befogadták. Imád táncolni, mozogni. Szívesen csatlakozik bármilyen játékba.
Moses Pendo
He was born in 2004.He was adopted once, but due to the poor conditions he later returned to the orphanage. He’s a silent obedient child, who prefers playing with his friend rather than with the volunteers but occasionally he likes to show to the volunters his new skills aquiered in the school. He used to follow the example of the volunteers and cuddle the smaller ones or play with them often eventually he’s very helpful. Moses is a very kind hearted child and nice looking boy too. When the kids are on an excursion or on a short walk he always follows them from 3 steps behind, it’s like he’s there and he isn’t at the same time.
Paul Msafari
2006-ban született, anyja börtönben van, apja ismeretlen. A láthatatlan gyermek. Alig beszél, nem nagyon vesz fel kontaktust új emberrel. Éppen ezért lepett meg, hogy egyáltalán tudja a nevem, s hogy mennyire örül, ha megkérdezem, hogy van. Persze enélkül is remekül elvan. Társaival eljátszogat, akkor rosszalkodik is egy kicsit, de egyébként rendes kissrác. Iskolában jól teljesít, kivéve azokat a tárgyakat, ahol sokat kell beszélni.
Peter Ngila
2004-ben született. Igazi zseni. Hugával, Petronilával kerültek az árvaházba. Eljátszogat a többiekkel, de neki már feltaláló játékai vannak. Mindenféle szemétbõl, gyufásskatulyából, cérnából összeállított gépek. Az elõkészítõ iskolában maximális eredményt ért el. Szeret ellenni magában is, de szereti azt is, ha figyelnek rá. Mégsem ez motiválja arra, hogy jól teljesítsen. Nagyon szimpatikus figura.
Mamu
2005-ben született. Testvéreivel került az árvaházba. Korábban nagybátyjuknál laktak, aki a két lányt szexuálisan bántalmazta. Ez rajta látható sebet ejtett. Gyakran erõszakos nem csak másokkal, magával szemben is. Elkapja a kezed, s azzal üti meg a saját arcát. (Történetét ismerve, ekkor egy kicsit megdöbbentem, s majdnem elsírtam magam. Mire megszólalt: "Petra, te sírsz") Nagyon segítõkész, bármit megtesz, hogy a figyelmed közelében legyen. Viszont rendkívül hirtelen, s ezért segítsége néha inkább hátrány, mint elõny. Mikor ezt megérzi, villámgyorsan kapcsol, és eltûnik. Imád tanítónéniset játszani, magyarázni, miket tanultak, s oktatni a kicsiket.

Usage of the gallery:

You may enlarge the pictures by simply clicking on them. After that you might close the window by clicking on the picture again or you may move the picture using the left button of the mouse. The inscription below the pictures appears if you enlarge the pictures.